​

 

​

A lélek ruhája láthatatlan a szemnek.

Érzéseink szálai szőtték, melyek olyan finomak mint a selyemszálak, melyen fennakadnak a harmatcseppek.

Minél több csepp kerül rá, marad rajta annál láthatóbbá válik számunkra ahogy a felkelő nap rászórja fényeit.

Előszőr láthatóvá válnak a harmatcseppek s általuk megmutatkoznak a selyemszálak is.

Ahogy erősebb lesz a napfény és a melege is áthat felszáradnak a cseppek és szertefoszlik minden.

S megmarad a gyönyörű valóság.

​

Az Elfogadás

​

Mikor  megszületünk már hozzuk magunkkal, már rajtunk van, úgy ahogyan magunkon hagytuk előző életeinkből, azokkal a szálakkal átszőve, abban az állapotban. Nem lehet csak úgy letenni, magunk mögött hagyni, otthagyni valahol, hogy kimossa más helyettünk a szennyest. Nem fogja, nem tudja, nem is az ő érzései ruhája és élete sem.

Az érzéseinket visszük magunkkal  mindenhova és folyamatosan szőjük vele a ruhánkat, az életünket, a történetünket.

Belül és így kivül is. Ahogy érezzük magunkat olyanná válik az életünk.

Gondolataink, döntéseink maga szövés.

Amilyen érzéseink vannak, olyan gondolataink majd olyan döntéseink is.

 Amint az érzéseinknek fényt, szeretetet vagy másképpen figyelmet adunk, felismerhetjük élethelyzetünk valódi okát, , megérthetjük mi miért történik, vagy történt, elfogadhatjuk és ezt az érzelmet elengedhetjük.

Az elfogadással vissza lehet bontani a ruhát, a szálak helyére fény kerül.

Érzelmeink kitisztulnak, felszabadulunk és az öröm érzésével szálával egy teljesen más, új ruhát, világot teremthetünk magunknak. Bennünk megmutatkozik felismerjük a boldogság állandóságának lehetőségét, valóságát, hogy a lehetőség bennünk van és ezzel felismerjük mindenre képesek vagyunk. Bármit képesek vagyunk megteremteni, ahogy a rosszat úgy a jót is, ahogy a szenvedést úgy a boldogságot is.

Az érzés megtapasztalásán át hitelessé válik bennünk mindez.

Felismerjük, hogy az eddigi életünket is mi teremtettük. Csak nem tudtuk mi is történik és hogyan valójában, honnan jön mindez, hova tart, miként tudom ezt megváltoztatni és azt élni amit érzem, hogy szeretnék.

Felismerjük nincs miért haragudnunk a másikra, egymásra, nincs is mit megbocsájtanunk.

Egyikőnk sem tudta mit tesz és azt sem miért, ahogy mi sem.

De csak a tudatlanságunk által tudunk tapasztalni egyáltalán.

Felismerjük egyvalónkat, egységünket az élettel, a körülöttünk lévőkkel, mindenkivel.

Kivétel nélkül.

Önmagunkon át vezet az út. És átvezet.

Az út maga a megtapasztalás, önmagunk megtapasztalása, elfogadása.

​

A Szeretet

​

A szeretet egy. Mindegy fekete vagy fehér, mindegy hol van, mindegy hány órakor, mindegy milyen távolságra van vagy milyen közel, milyen mélyen vagy milyen magasan, minden a szeretet.

Pont ott, pont abban a pillanatban következik be, pont abban a színben, pont abban a formában amiben kell

​

A ruhánk alatti legbelső szeretetünk ott mélyen, az energiaforrásunk az úton.

A szívünk. A fizikai a testünkben és a forrás a lelkünkben. Ahogy az igaz anyagi forrásunk is az életünkben.

Minél inkább hagyjuk dolgozni, áramolni, együttműködünk vele, kinyitjuk, az érzelmeinket megéljük, kinyilvánítjuk átmegyünk önmagunk belső alagútján általa, annál nagyobb megbecsülést, szeretetet, szerelmet fogunk érezni magunk iránt és igy ezt kapjuk vissza a külvilágtól is.

Amit adunk azt kapunk. Itt válik értelemmé ez a mondat bennünk.

Az önmagunk tiszteletével és szerelmével teremtett világunk pedig maga a csoda.

Nem külső forrásból elérve, hanem a saját belső forrásunkból.

Ami kiapadhatatlan.

​

Minden szál, érzés rólad szól, a szeretetről szól, te magad vagy a szeretet.

Ha az a szenvedés érzése akkor az, ha a fájdalom érzése akkor az, ha a magányé,a nélkülözésé akkor az.

Ha a boldogság, a szerelem, a gazdagság akkor az.

Az vagy amit érzel.

Azt viseled magadon ami érzel.

Hol kényelmetlen, szűk, szúr, kemény, lyukas, koszos, büdös, poros.

Hol könnyű, hol lágy, hol szárnyaló, hol finom, hol puha, hol símogató.

Azzá válhatsz amivé csak akarsz.

Csak rajtad múlik.

​

A Felszabadulás

​

Mivel igaz önvalónk maga a szeretet, s csak a szeretetre képes, önmaga szeretete és szerelme által megy előre, végigmegy az úton és mindent megteremt magának, hogy végigérjen egyszer, s azt a minőséget paradicsomi minőséget élje itt a fizikai életében, ami ott fent is a mennyek országában a szeretet önmaga legmagasabb minőségében is.

Azt a szabadságot, azt a gyönyörűséget, azt a szeretet minőséget, tisztaságot, boldogságot, békét, feltétel néküliséget, elfogadást, teljes világosságot, bőséget, gazdagságot, ahol nincs lehetetlen, minden együtt van. Egységben.

​

Minden eszközt megteremt magának, hogy beteljesítse önmagát, saját magát ami ő ott fent azt élje idelent.

Ezzel tudja magát teljesen felszabadítani az élet körforgásából, ezzel válik teljessé az útja ha értelmet ad boldog önvalójának is, s mikor elmegy erről a világról lélekruhája szertebomlik a fényben és teljes világosságot hagy maga után.

​

Minden eszközt megteremtünk magunknak, hogy beteljesítsük az utat.

Önmagunk saját eszközei vagyunk. Mi magunk azok vagyunk.

Még az egónk is az. Mi magunk teremtettük önmagunknak.

Semmi rossz, a szeretet teremtette, mi magunk hogy végigérjünk az úton.

Nem kell bántani, elnyomni ezzel csak a szeretetlenséget élnénk és erősítenénk magunkban.

Az elfogadásával, a köszönetteljességel, a szeretetteljesség állapotával megnyugszik és együttműködővé válik

Az úton a megértés által értelemmé változik és mellénk áll, majd egyesül velünk.

Visszatér a forrásába azzal, ahogy egy minőséggé emelkedik vele.

Eggyé válik.

A test és a lélek.

​

 

Legyen olyan gyönyörű a ruhád amit hordasz, mint amilyen valójában Te magad vagy legbelül!

Kezd magaddal. A saját érzéseiddel, a gondolataiddal és az életeddel.

Tisztítsd meg és alkoss egy olyat melyben béke van, nyugalom, harmónia,

tisztaság, melyben felszabadult vagy, boldog és szerelmes.

Ez a legtöbb amit magadért és másokért is megtehetsz.

​

Ez önmagad elfogadása.

Ez önmagad szeretete.

Ez önmagad felszabadítása.

​

Merencsics Angéla

​