Minden vagyok...

'Veszprémben 2016. július 23-ika éjszakáján hatalmas vihar tombolt kint, aludtam ahogy a házunkban mindenki. Egy mély hang ébresztett fel. “ Do you recognize me?” Felismersz? Kérdezte. Abban a pillanatban kinyitottam a szemem és azt éreztem az egész testem bizsereg, zsibbad a fejem tetejétől a talpamig, a kezeim tenyereim, egyszóval mindenem. Felültem és megkérdeztem magamtól, most mit tegyek? “Fogadd el magad” jött a válasz. A szívem nagyon hevesen dobogott és csak ezt tettem, átadtam magam ennek a hangnak, a történéseknek, teljesen. Nem tudtam mi ez, nem tudtam mit csináljak, és nem tudtam úgy tenni mintha nem történne semmi, nem hallanám a hangot, nem érezném a totális zsibbadást és nem látnék. Becsuktam a szemem, de belül láttam, éreztem ahogy magam felé haladok és csak ezt ismételtem magamban elfogadom magam, mígnem olyan közel értem magamhoz, hogy átöleltem magam és eggyé olvadtunk, majd megszűntünk külön - külön létezni, a fizikai bizsergés a és a szívdobogás mindeközben olyan hatalmas lett bennem, hogy egybefüggő egyre növekvő állandó érzéssé vált ami olyannyira nem ismert határt, hogy feloldotta azokat és a belső egybeolvadás pillanatában a testérzet és azzal együtt minden érzet megszűnt bennem és körülöttem. Egy hatalmas határtalan fénnyé váltam, vált minden. ÉN Mindenné váltam..szétterültem minden felé. Perceknek tűnt. Órákig voltam el. Éjfél körül ébredtem fel a hangra és 3 óra körül tértem vissza a szokásos érzetembe. Mikor magamhoz tértem az ágyon ültem ugyan úgy. Az oltáromon a malám szétszakadva a tűrkíz gyöngyei szabadon, a tojás formájú hegyikristályom álló helyzetéből elfordulva gömb alakot szimbolizált és a gyertyák égtek az oltár két oldalán ugyan úgy ahogyan este hagytam őket, nem leégve. Odaültem és behunytam a szemem. Folytatòdott. Minden voltam. A víz, az óceán a levegő felette a madár ami szárnyal, a szabadság, a boldogság, a határtalan, a virág, a levelek, a fa. Minden. Mindezek érzése.

Mikor újra magamhoz tértem, úgy éreztem nem vagyok többé. Megszűntem. Nem vagyok Angi, nem vagyok Anya, nem vagyok a Kislánya az édesanyámnak. De mindeközben minden vagyok. Minden ami körülvesz. Tehát minden amit élek, látok, amik történnek. Az vagyok. Minden ami körülvesz az vagyok. Egy vagyok mindennel. Egy vagyok mindenkivel.

Ezek után 5 nap leforgása alatt több ilyen állapotba kerültem, voltak ennek szemtanúi is a családom és barátaim is.

Meg akartam érteni. Értelmet adni ennek az eseménynek. S ezáltal felszabadítani. Felszabadítani saját magam. Ebből is. Mert ekkor már tudtam, korábbi tapasztalásaimból a saját belső hangomból jött “elfogadom” mantrámmal, hogy minden csak akkor tud felszabadulni, elmenni az életünkből, lehet az egy gondolat, egy érzés egy ember egy helyzet, egy tapasztalás és az ahhoz kötött érzések ha ránézünk, ha szembenézünk vele, felismerjük, elismerjük a létezését mindezt szeretettel, megköszönjük hogy van, egyszóval elfogadjuk. Egy érzés az egész. Egyszerűen. Ez a megoldó képlet. Elfogadom.

Egy pillanat alatt megváltozott bennem minden és így az egész életem. 6 évembe került minden egyes érzésem, gondolatom, az ez által teremtett életem elfogadni, elengedni és felszabadítanom belőle saját magam. Megváltoztatni az egész életemet azáltal, hogy mind a gondolataim alól, mint az érzéseim alól, mint az életem alól felszabadítom magam, s olyan életet teremtek magamnak, amiben a boldogság, a szerelem, a határtalanság érzését élve meg belül magamban, önmagam által és felé, ugyan azt teremtem meg a gondolataimban és a fizikai életemben. Képes voltam és vagyok rá. Akkor Te is! Mindenki! 2 gyerek mellett, egyedül álló anyaként, nehéz anyagi körülmények között, nélülözésben, otthon nélkül, társ nélkül, Magyarországon.

Képesek vagyunk élni érdemes életet élni!

Az érzés maga. Az érzés vagyok. Megértettem. S azzá válok aminek és ahogy érzem magam.

A lélek ruhája érzèsek. A lélek ruhája a fizikai élet is ami testet ölt általa. Leveheted amire már nincs szüksèged és alkothatsz magadnak egy olyat amilyet te szeretnél. Érzést. Gondolatot. Ruhát. Életet. Mindent. Hogy hogyan érzed magad csak ez számít. Ez alakítja az életed. Ez az életed. Ott abban a pillanatban ès ott az is amit a következőben teremtettél vele. Te vagy az életed. Ahogy te vagy minden érzésed ugy te vagy az életed. Minden az érzéseid függvényében létezik. Önmagad szerelmèben, boldogságában, önmagad tiszteletèben lakozik. Mindent megengedek magamnak ami jò nekem. De megnézem azt ami nem, felismerem s azt elfogadva szeretetben elengedem.

Ez az én kívánságom és áldásom, hogy ennek meg kell történnie veled. Boldogan kell élned, és menned kell. Ennek minden emberrel és érző lénnyel meg kell történnie. Mindenki megérdemli és mindenki képes rá.

Képesek vagyunk élni érdemes boldog életet élni! Kèpesek vagyunk a lehetőségeink csúcsára emelni magunkat, hogy örömökben gazdag, anyagiakban is bősèges mindent magába foglaló életünk legyen harmóniában önmagunkkal és a vilàggal.

Egy híd vagyok, az élet igaz valòs világàba. Egy hazatérés, az önmagadba való visszatérés. Egy eszköz önmagad felszabadítására és boldog èletére. “

Angela Merencsics - A lélek forràsàbòl

Minden energiám munkàm figyelmem Önmagamba fektetem. Minden szeretetem és szerelmem, tiszteletem Önmagamè. Így vàlik mindez az egèsz vilàgè. Egy vagyok Mindennel ès Mindenkivel.